A tájrészletek természethű ábrázolásáról egyre inkább áttért a táj keltette hangulatok ábrázolására s leginkább a köd, a vihar, a virradat és az alkony hangulatai foglalkoztatták.
Mednyánszkyt soha nem a konkrét táj, hanem a belőle kivonható hangulat érdekelte.
Tájképfestészetében fokozatosan felhagyott az akadémiai festészetben olyannyira nélkülözhetetlen figurális staffázzsal, és a festmény egyes részleteinek vizuális hatásmechanizmusa kezdte foglalkoztatni; a részletekre és az ábrázolt valóság hangulatának kifejezésére helyezve át a hangsúlyt.