Amit talán a legfontosabb tudnunk Czimrával kapcsolatban, hogy életében összesen három kiállítása volt. Az elsőt még Párizsban rendezte, 1926. március 15-én, a Galerie du Zodiaque-ban, sikerrel.
„Czimra nevével még sokat fog foglalkozni az otthoni kritika is” – jósolta a Pesti Hírlap újságírója
. A másodikat 1929-ben, a nagybányai Berger cukrászdában mutatta be.
Majd a jól induló szentendrei periódusa után (1929-32) feleségével Rákoshegyre költözött, és bár képeivel részt vett néhány jelentősebb csoportos kiállításon, egy idő után elzárkózott a világtól, s hátat fordított a képzőművészeti életnek, a festőismerősöknek, hogy jobbára házának berendezésével és kertjével foglalatoskodjék.
S hogy miért tette mindezt, annak a világnézeti problémákon, s a történelem állította csapdákon és akadályokon túl, csak egyetlen magyarázata lehetett: az, hogy Czimra Gyulává alakíthassa önmagát!
Soós Imre jegyezte le tőle a következő mondatot: „Fél életemet töltöttem el azzal, hogy önmagamat megkeressem.”
Czimra Gyula felesége, született Zombory Etelka is megerősíti ezt egyik visszaemlékezésében férje jellemét ecsetelve: „Szigorú önkritikus volt – nagyon sok alkotását megsemmisítette, vagy átfestette, – mindig arra törekedett, hogy egyéni piktúrát hozzon létre.
Hangoztatta, hogy ő nem akarja sem a magyar, sem a nagy francia mestereket követni. (…) A mai korban oly előszeretettel művelt absztrakt munkákról az volt a megjegyzése, hogy azok nem időtállóak.”
Czimra Gyula Csendélet 50×40cm olaj, papír Jelezve