Katona Nándor (1864-1932)

Katona Nándor (Kleinberger Nándor) (1864–1932) Szepesófaluban, a Magas Tátra lábánál született, szegény, sokgyermekes családban.

Tehetségét 15 évesen Mednyánszky László fedezte fel, ő volt első tanára, és évekig támogatta tanulmányait. 1881–87 között Mintarajziskolában a Székely Bertalan és Lotz Károly növendéke volt. Már 1883-ban a Műcsarnokban kiállította A tűznél című életképét.

1890–94 között a párizsi Julian Akadémián képezte magát, közben Hollandiában és Londonban járt tanulmányúton. Ekkor főleg arc- és alakos képeket festett. Párizs után hazatért a Szepességbe és hat éven át Mednyánszky és rokonai vendége volt.

Katona kizárólag a tájképfestésnek élt, a Felvidék hegyes, erdős vidékét ábrázolta, mint mestere Mednyánszky, akinek a stílusa nagy hatást gyakorolt rá. Sokszor nem volt pénze, még festékre se igen telt, ilyenkor szivaros dobozokra rajzolt, festett. 1899-ben költözött Budapestre, gyorsan ismert festővé vált. 1901-ben a Műbarátok Köre rendezett műveiből gyűjteményes kiállítást. Sorra nyerte az ösztöndíjakat, és külföldi és hazai elismeréseket.

1921-ben a Nemzeti Szalonban önálló tárlaton mutatta be műveit. „Tájképművészete szorosan a természethez simul, a kor naturalizmusából alakult ki, amelyet finommá tett a hangulatos atmoszferikus hatások keresése. Valamely gyöngéd líraiság terjed el legjobb képein, amelyek motívumát legtöbbször erdős-hegyes hazájából, a Tátra vidékéről hozta, ahol rengeteg mennyiségű kisrétű tanulmányt festett évtizedeken át s ezeket azután Budapesten képpé alakította minden különösebb stilisztikai átírás nélkül s így megőrizte műveinek közvetlenségét. ”– írta róla Lyka Károly. 1932-ben hagyatéki kiállításon szerepeltek művei.

Számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Szlovák Nemzeti Galéria és más szlovákiai múzeumok.

Forrás: Lyka Károly: Katona Nándor / Magyar Művészet 8.