Kron Jenő (1882-1974)

Eugen Kron (1882-1974) 

Kassa kozmopolita, többnemzetiségű környezete több kiváló művészt adott, akinek munkássága túllépte a térség határait. Ez a magyarázata annak, hogy az úgynevezett peremjelleg bizonyos mértékig előnnyé vált. Az avantgard gondolkodás nagyobb arányú meghonosodását befolyásoló másik fontos jelenség a rajz és festőiskola megalapítása volt a Kelet-Szlovákia Múzeum épületében.

Az itt rendezett kiállítások és előadások rendszeres ismereteket közvetítettek az Európában és Csehszlovákiában zajló művészeti eseményekről (Künstlerbund-Hagen, müncheni szecesszió, bécsi akvarellisták csoportja, Otto Dix, Paul Klee). A haladó szellemi áramlatokkal való kapcsolatot erősítették nem utolsó sorban Uitz Béla, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Kudlák Lajos kiállításai és előadásai.

Dr Jozef Polak  Eugen Kront a korszak legismertebb grafikusát bízta meg az iskola vezetésével, amelynek sok hallgatója később neves művész lett.

Közéjük tartoznak V.Kontuly, Kmetty J., J. Collinásy, K.Sokol, J. Jakoby és mások.

Dr Jozef Poláknak a Kelet- Szlovákia Múzeum igazgatójának köszönhetően vált Kassa kulturális légkörének hajtóerejévé Eugen Kron.

Azonban kassai száműzetése Eugen Kron-t nemcsak esti rajz és grafikai tanfolyamok elkezdésére, hanem főműveinek megalkotására is ösztönözte.

Abban az időszakban születtek:

Az Ember,

Az Alkotó szellem,

A Nap embere ( Der Sonnenmensch. )        

című, legjobb grafikai ciklusai, amelyek talán nemzetközi téren is " az 1920-as évek modernista nézeteinek legigényesebb kivetítései. "

Az orosz konstruktivizmus felé orientálódó munkássága a tudományos és technikai haladás szempontjából tükrözte a valóság érzékelését.

A szociális-expresszív elgondolásokkal szemben alkotóként és gondolkodóként értelmezte a modern embert.

Krón Jenő belső szükségletének érezte, hogy a társadalmi haladás gondolatát fejezze ki, a múlt terheitől mentes, boldog emberiség vízióját jelenítse meg. Grafikáinak varázsa a függőleges és vízszintes vonalak, illetve az álló, fekvő és lehajló alakok ellentétes dinamikájában, a monumentális egyszerűségében rejlik.

Hatalmas élményanyagot összpontosít a litográfia kicsi felületére. Rajzainak költői jellege, amely a testeket nem konkrét valóságoknak, inkább jelenségeknek mutatja, a közelebbről beazonosíthatatlan hátterek, a fekete-fehér puritán párosa, a fény-árnyék korlátlan számú átmenetei – mindezek hatalmas teret engednek a fantáziának, a valóságosnál színesebb világot varázsolnak elénk: a költészet és a titkok világát.

Egyéni kiállítások

1938 • Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa
1957 • Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa (kat.) • Derkovits Terem, Budapest
1963 • Derkovits Terem, Budapest
1972 • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest (kat.).
Művek közgyűjteményekben

Művek közgyűjteményekben

Herman Ottó Múzeum, Miskolc • Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • M. Civico, Milánó • M. Corsini, Róma • Szépművészeti Múzeum, Budapest

Forrás:       Közép Európai Avantgárd Rajz és Grafika Kiállítás 2001.  Győr