Az 1911–12-es tanévben a Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Bosznay István növendéke volt. 1912 őszén a Felvidéken tett utazást. 1913 tavaszától egy éven át Párizsban dolgozott. A világháború kitörésekor hazatért és bevonult katonának. Miután 1915 elején a galíciai fronton megsebesült, Budapestre szállították. 1916-ban szerepelt a Nemzeti Szalon Fiatalok tárlatán.

Megismerkedve Kassák Lajossal csatlakozott az aktivisták mozgalmához. A Ma című folyóirat 1916. decemberi száma három tusrajzát közölte. 1917 augusztusában néhány hetet töltött Kolozsvárott, majd ősszel szerepelt a Ma harmadik demonstratív kiállításán. A forradalom bukása után Berlinbe emigrált.
1920 októberében a berlini Gurlitt Galéria csoportkiállításán mutatta be újabb munkáit. Gustav Ekström svéd műgyűjtőt olyannyira megragadták ott kiállított munkái, hogy meghívta a festőt Stockholm melletti kastélyába, ám ~ egyre súlyosbodó idegbaja miatt alig egy hónap után visszatért Budapestre. 1921-ben barátai az angyalföldi elmegyógyintézetben helyezték el. Egy év után állapota javult, 1922 februárjától ismét dolgozott, de a jobbulás csak átmenetinek bizonyult. 1924 tavaszán a sátoraljaújhelyi közkórház jeltelen sírjába temették.
Kevés számú olajfestménye mellett igen jelentősek tusrajzai és nagy méretű tusfestményei.