1896-os müncheni és párizsi útját követően a budapesti Mintarajztanodában kezdte tanulmányait.
1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen.
1921-ben Scheiber Hugóval közösen állított ki Bécsben, két évvel később már a német expresszionizmus legjelentősebb kiállítóhelyén, a berlini Sturm Galériában szerepeltek képei.
Önálló bemutatkozását követően Herwarth Walden több csoportos kiállításra hívta meg, így 1928-ban az Egyesült Államokban mutatkozhatott be a Sturm művészei között.

Az ötvenes években mellőzték, halála után 15 évvel, 1971-ben volt első emlékkiállítása a Magyar Nemzeti Galériában. 2002 nyarán a budapesti Mű-Terem Galéria rendezte meg Kádár Béla közel 150 műből álló gyűjteményes kiállítását, és ekkor jelent meg a munkásságát feldolgozó első magyar nyelvű monográfia. Képei jelentős múzeumok és magángyűjtemények féltve őrzött kincsei.