Munkácsy Mihály (1844-1900)

Szülei halála után nagybátyja , Reök István ügyvéd nevelte fel. 14 éves koráig asztalosinasként dolgozott. 1861-től egy éven át Szamossy Elek mellett tanult, az országot járva restaurált és portrékat festett.1863-ban a fővárosba utazott, ahol Ligeti Antal a Nemzeti Múzeum képtárőre karolta fel a pályakezdő ifjút. 1865-ben a bécsi akadémián Karl Rahl felvette tanítványai közé. Bécs után a müncheni, majd a düsseldorfi akadémiákon folytatta stúdiumait. Első jelentős sikerét a Siralomház című népéletképével érte el, amelyre 1870-ben arany érmet kapott a párizsi Salon kiállításon.Drámai hangja, jellegzetes sötét tónusai Courbet nyomán a műfaj lényegi megújulásának lehetőségét hordozták.

Az elismerés megnyitotta Munkácsy előtt a nemzetközi érvényesülés lehetőségét, 1871-ben Párizsba költözött, ahol realista népi zsánerek sorozatát festette ( Tépéscsinálók, 1871; Éjjeli csavargók, 1873; Zálogház, 1874 ). E műfaj valódi remekművei közé tartoznak az egy-két alakos életképek ( Köpülő asszony,1873; Rőzsehordó nő, 1873 ). Barátja Pál László hívására gyakorta kilátogatott Barbizonba, az ottani új szemléletű tájfestészet hatására kompozícióin mind nagyobb szerepet kapott a táji környezet.

Az 1870-es évek végére már Párizs egyik legismertebb alkotójaként tartották számon. Hírnevét jelentősen növelte műkereskedője, Karl Sedelmeyer, aki a legmodernebb eszközökkel reklámozta Munkácsyt, ám az anyagi biztonság ára a művészi függetlenség elvesztése volt. Sedelmeyer szorgalmazására az 1880-as évektől Munkácsy megkezdte a látványos, színpadias festményeinek sorozatát. Az impozáns méretű pannók legismertebb példája a Krisztus-trilógia ( Krisztus Pilátus előtt,1881; Golgota,1884; Ecce homo, 1896 ). Ezzel párhuzamosan a nehezen értékesíthető népéletképeket felváltották a polgári szalonzsánerek. Munkácsy a magyar fiatalok támogatására párizsi tanulmányi ösztöndíjat alapított.

Forrás: Végvári Lajos / Munkácsy Mihály élete és művei 1958.