Az Iparművészeti Iskola reklámgrafikai szakán tanult 1930-34-ig, majd Vaszary János és Aba-Novák Vilmos magániskoláját látogatta. 1936-tól több nyarat töltött Szentendrén barátja, Vajda Lajos köré gyűlő fiatal művészek társaságában.
1945-ben alapító tagja az Európai Iskola nevű csoportosulásnak. Korai művein a vastag, sötét kontúrok közé szorított motívumok instabil, zaklatott kompozíciókba feszülve a látvány expresszív átírásának szándékáról vallanak.
1945 után erőteljes gesztusokkal festi a háború emlékképeit. 1947-ben Párizsban tanúja és résztvevője a második szürrealista világkiállításnak. Ennek hatására az 40-es évek végén és az 50-es évek elején képzeletbeli lények: manók, koboldok, antropomorf organikus lények népesítik be képeit.
Alkotói válságában, az 50-es évek közepén tudatosan fordul Vajda transzparencia módszeréhez. A rajzokon – amelyeken elindul képi fantáziájának felszabadítása felé – egymásra montírozva már megjelennek későbbi jellegzetes motívumai: lófejes cégér, kerékforma, sváb és arab asszonyok képeinek fragmentumai.
A 60-as évek végén, a 70-es évek elején, az epikus jelleget felváltja, a művész szimbólum értékű motívumainak felmutatása.