Tornai Gyula (1861-1928)

Tornai Gyula a 19. századi magyar orientalista festészet legismertebb képviselője. Utazó és gyűjtő is volt egyben. Nála a festészet, kalandvágy és a gyűjtőszellem együtt élt, ebből épült a művészete. Művészi tanulmányainak fő állomásai, Bécs , München, Budapest. Nagy hatással volt rá Hans Makart bécsi festő, aki az 1870-80-as évek egyik legkedveltebb művészének számított Európában.

Tornai dekoratív kompozícióihoz gyakran alkalmazott gazdag architektuális hátteret, keleti hangulatú díszítést. Benczúr Gyula volt a mestere, akinél Tornai Gyula elsajátította a részletező rajzosságot és a mélyen fénylő színvilágot. Keleti tárgyú képei, már életében, európai gyűjtők keresett darabjai voltak, és népszerűségük ma is töretlen. Közkedveltsége részint a Kelet iránti érdeklődésnek köszönhető, de sikerében magasfokú mesterségbeli tudása, jeleneteinek aprólékos, látványos kidolgozottsága szintúgy közrejátszott. Tornait a Kelet varázsa már ifjúkorában megbabonázta.

Mikor rövid bécsi, müncheni és Benczúr Gyula mellett eltöltött budapesti tanuló éveit követően Spanyolországba utazott tanulmányútra, a spanyol barokk festészet helyett az arab kultúra újszerű látványvilága nyűgözte le. Első keleti tárgyú kompozícióit Észak-Afrika, Marokkó ihlette. Az 1890-es évektől kezdve mind gyakrabban tűntek fel arab tárgyú jelenetei a kiállítótermekben. 1904-ben azzal a céllal rendezett egyéni kiállítást (árverésre bocsátva arab tárgygyűjteményét is), hogy a befolyt összegből nagyobb távol-keleti utazásra induljon.

1905 és 1909 között csaknem négy esztendőt töltött Indiában és Japánban. Indiában hosszabban a burwai maharadzsa meghívására időzött, de az ott eltöltött két év alatt is sokat utazott. Képcímei utalnak rá, hogy járt Calcuttában, Maduraiban, Bombayben, Ahmedabadban és Amritsarban. A Távol-Kelet oly ösztönzőleg hatott művészetére, hogy újonnan festett képeiből már 1907-től vándorkiállítást rendezett, amely London után Párizsban és Németország több városában is óriási sikert aratott.