Rudnay Gyula (1878-1957)

Rudnay Gyula  Leány  34×26cm olaj, vászon  Jel. b. l.  Rudnay
Rudnay Gyula (1878-1957)   Bábonyi táj, 1940  42.5×30.5cm akvarell, papír Jel. b.l. Bábonyi tájkép 1940  Rudnay Gyula

1895-től Hollósy Simon tanítványa Münchenben és Nagybányán. Közben rövid tanulmányúton Rómában járt. 1903-ban Párizsban képezte tovább magát.

Fiatalkori nagy élménye az orosz kritikai realista irodalom volt, ennek hatására fordult a népélet tanulmányozása és a realizmus felé.

Sajátos, nemzeti stílű művészetet akart, ezért 1905-ben Hódmezővásárhelyre költözött. Itt alkotta műveit - Pásztor Jánossal együtt - 1910-ben mutatta be Budapesten.

A háború monumentális drámai kompozíciókat váltott ki belőle; menekülőket ábrázoló képek sorát festette. Ezekben az években Losoncon dolgozott.

1918-ban az Ernst Múzeumban rendezte első nagy sikerű gyűjteményes kiállítását.

1919-től kezdve egyre többet festett Bábonyban, 1922-ben a Képzőművészeti Főiskola tanárává nevezték ki.

1922-től foglalkozott rézkarcolással; művei 1923-ban albumban is megjelentek.

1924-ben nagy aranyérmet nyert Bécsben, Genovában; 1929-ben a barcelonai világkiállításon Grand Prix-t és ezüstérmet.

Több műve került külföldi gyűjteményekbe.

1926-ban készítette el az Országház részére a Pusztaszeri országgyűlést ábrázoló nagyméretű gobelinjét.

Ez idő tájt a magyar kuruckor emlékét idéző, mesehangulatú kompozíciók sorát festette.

1947-ben Baján művésztelepet alapított, 1953-ig ott élt.

Művészetére Goya és Munkácsy volt elhatározó hatással. A világos és sötét színekre épített, mély tónusú képei lényegében a romantika örökét folytatták.