Rippl-Rónai József (1861-1927)

Rippl-Rónai József  Pipás önarckép, 1917   51×41cm pasztell, papír Jel. j. f. Rónai 1917  / Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Téli este 40×57,5cm pasztell, papír Jel. j. l. Rónai / Kiállítva, Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Fekete hajú fiatal lány 51,5×42cm pasztell, karton  Jel. b. k. Rónai  / Kiállítva, Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Asztali csendélet 40×60cm olaj, karton Jn. Kiállítva, Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Utazó artisták, 1916 15×19cm ceruza, papír Jel. j. l. Rónai  / Kiállítva, Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Alkonyi táj 17,5×29cm pasztell, papír  Jel. j. l. Rónai 920  / Kiállítva, Reprodukálva
Rippl-Rónai József  Lány kék ruhában 50×40cm pasztell, papír Jel. j. l. Rónai / Kiállítva, Reprodukálva
Rippl- Rónai József  Fenella gitárral, 1910 Rippl-Rónai J. ötven rajza sorozat. 28×35cm cinkográfia papír Jel. j.l. R.R.
Rippl-Rónai József  Akt lepellel, 1910 Rippl-Rónai J. ötven rajza sorozat.  35×28cm cinkográfia papír Jel. j.k. Rónai
Rippl-Rónai József  Modellek, 1910  Rippl-Rónai J. ötven rajza sorozat   35×28cm cinkográfia papír Jel. j. l. Rónai
Rippl-Rónai József (1861-1927) Zorka fodros ruhában  43,5×31,5cm  p.p J.b.f. Rónai
Rippl-Rónai József  Virágcsendélet, 1900  12×17cm litográfia, papír  Jel.j.f. Rónai

A modern magyar festőművészet egyik vezéralakja. A francia posztimpresszionisták, az ún. Nabis-csoport tagja, a posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyar képviselője. Művészetét gazdag színvilág, bátran stilizáló vonaljáték, dekorativitás jellemzi. 1884-ben iratkozott be a müncheni akadémiára, de 1887-ben már Párizsban volt. Két éven át Munkácsy Mihály mellett dolgozott, egy ideig hatása alá is került. Bekapcsolódott a francia modern művészeti életbe is. Francia nőt vett feleségül, Lazarine Baudriont.

1889-től alakította ki saját formanyelvét, elszakadt a Munkácsy-hatástól. 1889-ben festette Nő fehér pettyes ruhában c. posztimpresszionista képét Whistler hatása alatt. Ezekben az években került barátságba Maillollal a kiváló szobrásszal, akivel 1892-ben közös műterme is volt és később nagyszerű portrét is festett róla (Párizs, Modern Múzeum). Egészen 1901-ig dolgozott Franciaországban. Itt alkotta ifjúkori fő műveit, az Ágyban fekvő nőt, a Párizsban is nagy sikert aratott Öreganyámat (1892, Magyar Nemzeti Galéria), a Kuglizók c. dekoratív ritmusú képét (1892, Magyar Nemzeti Galéria). Ekkori művei a Nabis-csoport munkásságának szerves részét alkotják. Párizsból több ízben hazalátogatott, 1895-ben festette Apám, anyám c. kettős mellképét, majd két év múlva a Szüleim negyven éves házasság után (Budapest, magántulajdon) c. művét. 1896-97-ben Andrássy Tivadar részére szecessziós stílű modern intérieurt tervezett. Ezekben az években többször szerepelt párizsi kiállításokon is.

A századforduló után hazaköltözött. 1900 decemberében műveiből kiállítást rendezett, de a magyar közönség még nem értette meg munkáit. 1901 nyarán Belgiumban, majd Oroszországban járt tanulmányúton. Művészetében "fekete korszakát" dekoratív szecessziós színvilág, majd a friss pasztelltechnikával készült impresszionisztikus forma váltotta fel. 1904-ben festette Amikor az ember visszaemlékezéseiből él... (Magyar Nemzeti Galéria) c művét, amelyre 1906-ban társulati díjat kapott. Az 1906-os Könyves Kálmán cégnél rendezett kiállításának már nagy sikere volt. Ez időtől többnyire Kaposvár mellett, az ún. Róma-villában dolgozott. Ott festette pointillista-szecessziós képeit. Ezt a korszakát a vattaszerűen szabdalt, foltos festékfelrakásokról "kukoricás"-nak nevezte el. A kornak fő műve az Apám én Piacsek bácsi vörösbor mellett (Magyar Nemzeti Galéria). 1912-ben készítette az Ernst Múzeum nagyméretű üvegablakát.

Részt vett a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) alapításában, a Nyugat mozgalmában. Ady barátja volt. 1914-ben Párizsban a I. világháború kitörésekor internálták, csak 1915 februárban tért haza. Az internálásban készített rajzait 1915-ben az Ernst Múzeum mutatta be. A háború után alkotta nagy erejű íróportréit (Móricz, Babits, Szabó Lőrinc stb.), 1926-ban a Uffizibe került Önarcképe. Emlékezései 1911-ben és 1957-ben jelentek meg.