Glatz Oszkár (1872-1958)

Glatz Oszkár  Bujáki erdő, 1922  80×100 olaj, vászon Jel. j. l Glatz 1922
Glatz Oszkár  Olvasó lány 70×50cm olaj, vászon  Jel.b.l. Glatz
Glatz Oszkár  Hazafelé , 1928 54×70cm olaj, vászon Jel .b. l. Glatz 928
Glatz Oszkár  Öregember portrája  60×40cm cm olaj, vászon Jel. j. l. Glatz

1890-ben Münchenben Hollósy Simonnál, majd a párizsi Julian Akadémián tanult. 1896-ban részt vett a nagybányai festőcsoport megalakításában. A nagybányai parasztok életét derűs hangulatú plein air képekben ábrázolta, 1897-től kezdve szerepelt kiállításokon; kezdetben íróportré-rajzaival (Gyulai Pál, Mikszáth Kálmán, Eötvös Károly, Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán stb.) aratott sikert. 1900 után Bujákon (Nógrád vármegye) alakította ki naturalista stílusát. A paraszti típusokat idilli képekben jelenítette, a népviseleti motívumokat külsődlegesen használta fel. Münchenben arany-, San Franciscóban ezüstérmet nyert. 1914-1938 között a képzőművészeti főiskola tanára volt. Művészeti íróként is tevékenykedett, sok cikket írt a népművészet megőrzése érdekében. Ismertebb festményei: Mese; Román asszony útban a templom felé (1907); Est a havason; Fahordók (1908); Bujáki menyecske korsóval (1923); Nógrádi parasztmenyecske (1934). Számos műve van a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában.