Ország Lili (1926-1978) Jelek a falon, 1960-as évek
40x50cm olaj, karton Jel.b.l. Ország
Ország Lili művészetének középponti motívuma- már korai periódusában is- a fal. Valódi tárgya az emlékezet.
Kezdetben hangsúlyozottan szimbolikus célzatú, pszichikai töltésű, a bezártság élményének vizuális megfelelője.
Nincs tér, mert e haártalan masszív fal mindent lezár, a teret a kőtömeg átláthatatlan jelenvalósága helyettesíti. A kőfal elfoglalja a képteret, de betölti a síkot is, Mozdulatlansága kizár minden térben vagy a képben való történést. Mégis élet van itt: tartalmi és formai dráma zajlik a képen.
A szürrealista periódusában tehát Ország Lili megtalálta művészetének legfontosabb tárgyi elemét, a falat, amelybe belevetíthette élményeit. Nem jutott el azonban az önálló képi világhoz, és maga a főmotívum, a fal is közvetlen szimbólumként, csaknem allegóriaként értelmeződött.
A fal, a vésett kő, azonban egyszerre képes az állandóság és az elmúlás jelévé, tehát a történelem ekvivalenciájává válni. A falak festői bravúrral megfestett lazúros felületein, a kopások és hámló rétegek az idő pusztító munkáját jelzik, míg a kőfalak masszivitása az elpusztíthatatlan anyag állandóságát érezteti. A betűk ezen a képén már formává, architektonikus elemmé is váltak, elvesztették kalligráfikus jegyüket.
El kellett vetnie a pszichológiai élmény közvetlen ábrázolását, élményét vizuális-plasztikai nyelvre kellett átfogalmaznia, hogy egyéni hangon tudja kifejezni magát.
Stílusa egyéni, ősi élmények inkarnálódnak benne.
Németh Lajos