Sajátságos, rá jellemző látásmódja az 1920-as években kezdett kialakulni.
Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott.
Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is, alkotásai lenyomatai a századelő és a két világháború közti paraszti életformának.
A tanyán töltött évek alatt, új elemeket is vitt művészetébe, erőteljesen alkalmazta a sötét háttérből előugró világosabb színeket, így különleges hatást keltő tájképek születtek.
Analógia:
Egri Mária / Koszta József 1989, Corvina
14. kép Mákvirágok, 1910-es évek 50×60cm olaj, vászon Szentes , Koszta József Múzeum
15. kép Aratók, 1910-es évek 52×65cm olaj, vászon Magángyűjtemény