" Egry látomásszerűen lobogó láza, mely halványan égő színekkel és néhány tétova vonallal a szem extázisát vetíti elénk, több és kevesebb, mint amit lírán érteni szoktunk. Nem a kedély érzelmessége, nem valami meghatott hangulatosság ömlik el benne, nem olyan lelkiállapot, amelyet a jó régi elkoptatott kifejezéssel a szívnek szoktunk tulajdonítani, inkább valami hideg lángolás, a tágranyílt szem mohó csodálkozása, amint a végtelenségével felkínálkozó természeti világtól megdöbben. Mert hiszen ilyen végső dolgok foglalkoztatják Egry képzeletét, amely meg sem látja a tömegkedvelte és mindenkinek rendelkezésére álló szépségeket.
Amit ő észrevesz és végletekig túlfeszítve alakít, az a világ egynémely tüneményének teljesen egyoldalú és önkényes látomás, minden egyéb, csak éppen nem természeti, hanem annál inkább művészi valóság. Azzá teszi az a ritka kifejező erő, amely izgatottan elénktáruló vízióit ránkkényszeríti és egy különös világba ragad magával, ahol súlyát, kiterjedését, sőt még színét is veszti minden, hogy beléöltözzék Egry áttetsző testetlenségébe, halványan kavargó színeinek átszellemült, érzékietlen mámorába, seholsem létező fénytüneményeinek szivárványos ködébe."
Egry új stílusú balatoni képeit először a Nemzeti Szalon 1922-es kiállításán, majd a Belvederében, 1923-ban mutatta be. Néhány jelentős műkritikus (Kállai Ernő, Fülep Lajos, Elek Artúr) figyelt csak fel új hangvételű műveire. 1926-ban Berlinben és Drezdában rendezett kiállításainak (Gurlitt Galerie és Richter Salon) elismerő visszhangja után a Tamás Galériában rendezett tárlatai (1928-ban - Medgyessyvel, 1930-ban és 1933-ban) is felkeltették iránta az érdeklődést.
Az 1924-ben alakult Képzőművészek Új Társasága kiállításain is rendszeresen szerepelt, 1927-ben az elnökség tagjává is választották. A Balaton világa, a tó víztükre párás fényeivel, a part, a nádas és a környező dombok nemcsak élményt és motívumot jelentettek a számára, de festészetét is átalakították, egyéni hangjának stílusalakító tényezőjévé váltak. A föld, a fa, a ház, a víz és a nap nemcsak mint motívum, nemcsak mint jelenség szerepelnek a képein, hanem egy kozmikus világérzés vetületeként is.
A balatoni térben megjelenő alakok eggyé válnak a tájjal, de otthon vannak benne az Egry által megfestett bibliai alakok, például Keresztelő Szent János és Szent Kristóf is.
A balatoni táj lágy színű dombjai, az öböl karéjos ívei tiszta szerkezetű képeinek alapelemeivé lesznek. De mindenekfölött a fény az, ami - hol egy szétsugárzó magból sávosan kitárulva, hol a napkorong mentén koncentrikus körökben szétnyílva - a képek formateremtő erejét adja.
Forrás mek.oszk.hu